Akkor most hogyan tovább?

Az első önálló lépéseim tehát a munkák Ausztriában. Viszont én nem csak járni, hanem szaladni is meg akartam tanulni, úgyhogy tudtam, hogy bármennyire kedvelem is a második helyet, nem maradhatok tovább, ha tényleg a tapasztalatszerzést tűztem ki első célul. Úgyhogy elkezdtem keresgélni az álláshirdetések között, és találtam is egy ideálisnak tűnő lehetőséget. Az egyetlen gond az volt vele, hogy a jelentkezési határidő napján találtam rá a hirdetésre. Azért úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, és egy gyors átnézés és frissítés után elküldtem az önéletrajzomat és egy motiváció levelet. És, hogy mi is volt ez a lehetőség? Hát történetesen egy óceánjáról hajóra kereste szakácsot egy hónap múlva tervezett indulással, minimum egy évre. Már másnap jött a telefon, hogy érdekesnek találták, nem is az önéletrajzomat, mert abban ugye nem volt sok fejezet. Viszont a levél annyira felkeltette az érdeklődésüket, hogy szeretnék, ha odautaznék, és megmutatnám, hogy mi tudok. Az akkori helyemen kértem egy hét szabadságot, saját költségen elutaztam, majd vissza. Viszont a két utazás között aláírtunk egy szerződést is, mert meglehetősen tetszett nekik a teljesítményem. Így hát maradt egy szűk hónapom, hogy utódot találjak magamnak és betanítsam. A történetnek mindenesetre két tapasztalata van; ne hagyjuk az utolsó pillanatra az ilyen nagy lépéseket és szánjunk időt és energiát a motivációs levélre, mert nagyobbat szólhat az önéletrajznál is!

munkák Ausztriában

munkák Ausztriában

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.