Azért vannak a jó barátok…

Az egyik legnépszerűbb receptemet meglepő módon nem egy tapasztalt mesterszakácstól lestem el. Egy véletlen ismeretségnek köszönhetem, hogy bekerült a repertoáromba. Az egyik munkahelyemen megismerkedtem egy flottakezelővel, akivel beszélgetésbe elegyedtem, mikor éppen nem volt forgalom a büfében. Bizony, egy büfében. Akárhogy csodálkoztok is, hogy mit keres egy elegáns éttermekben gyakorlatot szerzett szakács egy büfében.

flottakezelő

flottakezelő

Hát elmondom. Szerintem akkor lehet valakiből igazán jó és „használható” szakács, aki már mindenféle körülmények között szerzett tapasztalatokat. Már, ami a főzést illeti. Bármilyen étteremben beüthet a baj, hogy nem érkezik meg a szállítmány például. Ebben az esetben is tenni kell valamit a vendégek tányérjára. Mindezt abból kell összerakni, ami alapanyag a konyhában megtalálhat. Ezt pedig előre soha nem lehet kiszámítani, így nem is lehet rá előre készülni. Szóval, minél többféle konyhában szerzett az ember tapasztalatokat, annál több különböző alapanyag választékból tanult meg elővarázsolni valamit. A bejegyzés elején említett fogás is valami ilyesminek indult. Azt viszont sajnos nem árulhatom el, hogy mi ez és hogyan készül, különben senki nem jönne be az étterembe, ahol éppen dolgozom, hogy megkóstolja ezt a különlegességet. Az éttermet könnyen megtaláljátok, ott pedig csak kérjétek a szakács kedvencét!

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.