Mire lehet jó egy magánnyomozó iroda Budapesten?

Kevesebb frusztráló dolog van annál, mint amikor másoknak, látszólag legalábbis, sínen van az élete, csak te vagy az, aki küszködsz, hogy megtaláld a helyes utad. Hogy jó munkád legyen, amit ne adj’ Isten, még szeretsz is, hogy legyen családod, hogy úgy éld meg a fiatalkorod, hogy közben tudsz már haladni a felelősségteljes felnőtt lét felé is.

Én hiába érzem azt, hogy egyetemi tanulmányaimmal nagyon is sínen vagyok, sokszor mellbevágó érzés szembesülni azzal, hogy az én korosztályomból számtalan régi ismerősöm, akik mondanom sem kell, egy pillanatig sem hódoltak a tanulás élvezeteinek, lassacskán saját házat szeretnének vagy legalább jól fizető állásuk van, olyan, amiről én, jövendőbeli diplomásként csak álmodni merek, és ezek még így is merész álmok – mondtam mindezt egy ismeretlen férfinak, amikor utaztam fel Budapestre a múlt héten.

Türelmesen végighallgatott, és elárulta, hogy az ő fia hasonlóképpen volt. Jogot tanult, de azzal szembesült, hogy az igazán jó állásokat azok a jogászhallgatók vitték el végül, akiknek ismerőse volt a főnök, vagy nem kevés esetben pedig saját szüleik. Végül oda lyukadt ki, hogy a fia úgy döntött, hogy magánnyomozó lesz. Én azt hittem, tréfál. Még hogy magánnyomozó.

De amikor hazaértem, megnéztem, és tényleg létezik magánnyomozó iroda Budapesten. Noha így ahogy jobban utánajártam, rájöttem, hogy nem elég a jog alapos ismerete, hiszen egy magánnyomozónak olyan technikákat is ismernie kell, amelyek még csak nem is feltétlenül a rendőri munka részei alapból, hanem annak segédeszközei. Az általam talált magándetektívnek pedig külön partnere a felesége, aki jogász, így az ebből a szempontból is problematikus dolgokat szakértői meglátásokkal tudják áthidalni.

Szó ami szó, megtetszett ez a dolog, lévén, én is joghallgató vagyok. Úgyhogy fontolgatni kezdtem komolyan, hogy nyitok egy magánnyomozó irodát Budapesten az egyetem végeztével. Persze partnerek kellenek, akik a gyakorlati részét végzik, akik valóban értenek a megfigyeléshez például. Ha másra nem, arra jó lesz, hogy megfigyeljem a volt osztálytársaim, miként vitték többre nálam úgy, hogy soha egy könyvet nem vettek a kezükbe. Haha.