Nepál itthon: az én sikertörténetem

Pár évig munkanélküli voltam, mert a cégem teljesen csődbe ment. Sohasem éreztem magam vállalkozó alkatnak, de szülői nyomásra kénytelen voltam ezen a területen elhelyezkedni. Tejtermékek gyártásával és árusításával foglalkoztunk, de azt hiszem leginkább azért, mert nem vagyok vezetőalkat, sikerült eladósítanom a céget…

Úgy döntöttem, a maradék pénzemből világgá megyek, és hát Nepálig jutottam. Bejártam teljesen, megnéztem néhány Gangeszbe érő folyót, elcsodálkoztam azon, hogy magasságtól függően különböző a talaj anyaga (van szikes, homokos, de még agyagos is!), aztán egy ott megismert barátom kalandvágya miatt belekeveredtem egy zarándoklatba, amely a Katmandu-völgyet tűzte ki céljául; meglátogattuk a Swayambhunath templomát, és betértünk a Dakshinkali templomába is. Ez a túra teljesen megváltoztatott, elteltem örömmel és Buddha hálájával. Jól éreztem magam ebben a közegben, áradó béke és szeretet vett körül. Megismerkedhettem egy teljesen új kultúrával és hagyománnyal, tobzódtam a hazaérkezésem nyugalmában.

Itt találkoztam Dáliával is, mostani feleségemmel. Visnu templomának lépcsőjén imádkozott, olyan átszellemült arccal, amilyet előtte még sohasem láttam. Az ölében egy lótuszvirág volt, nem olyan régen virágozhatott ki. Amikor kinyitotta a szemét, én már percek óta őt bámultam. Három hetet töltöttünk együtt, zarándokoltunk, beszélgettünk, megmutatta nekem Nepál rejtett, titkos szépségeit. Láttam szegénységet és nyomort, de minden szörnyű történet, amivel találkoztam, valahol mégis nagyon gyönyörű volt. Az emberek lelke nagyon gyönyörű volt, adózva az isteni szeretetnek.

Aztán Dália hazajött velem. Beköltöztünk régi, kis lakásomba a város peremén. Bejártuk Budapestet, Dáliának a hidak tetszettek leginkább, meg hogy milyen közel van hozzánk a mi nagy folyónk. Utaztunk hajóval is a Dunán, és ő virágszirmokat szórt a vizébe, úgy imádkozott. Megkérdezte, vannak-e nálunk olyan mocsarak, amelyekben elvirágzik a lótusz. Azt mondtam neki, hogy ez a város a mocsár, és ő az, ami virágzik benne.

Később elkezdett neki hiányozni Nepál. Elnehezültté vált, nem volt kedve a kiránduláshoz, nem volt kedve imádkozni velem, nem érezte magát otthon, hullottak a szirmai. Nagyon aggódtam érte.

Aztán egy nap, amikor nosztalgiából fotókat nézegettem Nepálról a neten, szembejött velem a megoldás. Találtam egy olyan nepáli boltot, aminek segítségével berendezhettem lakásomat, megteremthettem számára az otthon környezetét.

Megrendeltem neki az összes füstölőt, legalább három thangkát, és néhány hangtálat is, hogy rendesen el tudjon lazítani a meditáláshoz, mandalákat, mindkettőnknek egy-egy malát, és egy rézszobrot is a hálóba.

Amikor az ajándékai megjöttek, ő nagyon boldognak tűnt. Együtt díszítettük ki a lakást, tettük a tárgyakat a szobák legfontosabb helyeire. Fontosnak éreztem, hogy a komfortérzete meglegyen nálam is, és úgy éreztem, elhozom a lakásomba Nepált, ha beleszakadok is, és ebben ez a nepáli bolt segített nekem.

Dália elvégzett itthon egy természetgyógyász tanfolyamot, én pedig elmentem üzleti tanácsadás képzésre, hogy a tapasztalataim megoszthassam másokkal, és így tudjak én is segíteni az embereken. Azóta is boldogok vagyunk együtt, mind a ketten jól érezzük magunkat a munkánkban, az pedig külön öröm, hogy mindezt saját kárunkból építettük fel: minden szomorúságom karmája átfordult örömbe és hálába…

Nepálnak köszönhetően megtaláltam a legcsodálatosabb embert a világon, akivel leélhetem az életemet, aki pozitív energiákat áraszt, és aki mellett jobb emberré válhatok. Dália pedig megtalálta azt a valakit, aki annyira szereti őt, hogy belefeszül ebbe a szeretetbe, és – egy nepáli bolt segítségével – érte akár államokat is megmozgat.