Összekötöttem a kellemeset a hasznossal

Általában azt az időszakot, amit várakozással, vagy utazással töltök, mindig zenehallgatással dobom fel. Ez mára már olyan szinten a bevett szokásommá vált, hogy szabályosan rosszul vagyok akkor, ha nincs nálam a headset-em, vagy lemerül a telefonom, és nem tudom ilyen módon elütni az időt. Pláne abban az esetben, ha mind a kettő feltétel teljesül. Ilyenkor általában megváltoztatom a programom, és úgy intézem, hogy még véletlenül se kelljen lemondanom erről az élményről.

Legutóbbi alkalommal sajnos ezt nem tehettem meg, ugyanis időpontom volt egy új, budapesti fogorvoshoz. Az újdonság mindössze csak abban rejlett, hogy korábban egy vidéki fogorvoshoz jártam, de mivel felköltöztem Budapestre, így keresnem kellett egy helyben praktizáló orvost, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal hazautaznom vidékre. Azt gondolná az ember, hogy Budapesten könnyű dolga van az embernek fogorvost találni, de el kell keserítenem minden kedves olvasót, ugyanis ez nem igaz. Legalább is akkor nem, ha valaki olyan körülményes, mint én. Csak olyan fogorvoshoz vagyok hajlandó elmenni, akit ismerősöm ajánl, mert így tudom, hogy bízhatok benne, nem tesz kárt a fogaimban, valamint nagy biztonságérzetet is ad a tudat, hogy láttam már élő embert kiszabadulni a karmai közül. Mindemellett pedig fontos az is, hogy elérhető áron dolgozzon, valamint, hogy ne teljenek el hónapok, mire időpontot kapok hozzá. Az egyik nagyon kedves barátom által jutottam el tehát egy minden általam támasztott igénynek megfelelő, budapesti fogorvoshoz. Nagyon boldog voltam, amikor viszonylag közeli időpontot kaptam, és nem kellett még szabadságot sem kivennem, hogy el tudjam intézni ezt a kényes ügyet. Viszont a szerencse nem állt aznap mellém, ugyanis reggel a munkából majdnem elkéstem, és a hatalmas rohanás közepette otthon felejtetem a fülhallgatómat, így egész nap azon morfondíroztam, hogy lemondom az időpontomat, és munka után inkább egyből hazaszaladok és így megmenekülök az utazás és a várakozás közben érő kellemetlen hatásoktól. Ilyen gondolatokat forgatva a fejemben végül elhatároztam, hogy nem leszek ennyire gyáva, és kényes, valószínűleg ez csak egy újabb indok, hogy megszabaduljak az esti kellemetlen programtól, a fogorvos látogatástól. Valamint úgy láttam, muszáj adnom egy esélyt ennek a dolognak, hiszen az elbeszélések alapján jobbat nem találhattam volna, és butaság lett volna az átlátszó kifogásokat keresni.

Munka után felkerekedtem hát, és elindultam a fogorvoshoz, akitől – talán már rájöttetek – annyira rettegek, mint a gyerekek a mumustól. Az utazás tényleg nem volt kellemes, hangos volt a metró és még hangosabb és irritálóbb a metrót túlüvölteni próbáló emberek tömege. Amikor betoppantam a fogorvosi rendelőbe viszont egy csapásra megszűnt minden kellemetlen érzésem és félelmem. Nyugodt, harmóniát sugárzó környezet és egy szintén várakozó, kellemes küllemű, szintén várakozó úriember látványa fogadott. A férfi nem volt rest, hamar beszélgetést kezdeményezett, ami nem csak kellemes, de hasznos is volt számomra. Kiderült, hogy coachinggal foglalkozik, és hasznos üzleti tanácsokkal tudott ellátni a közeljövőben indítani tervezett vállalkozásommal kapcsolatban. Nem csak az ügyfelek kezelésében, de sok projekttel és pályázattal kapcsolatban is informált, és bár nem kellett sokat várakoznunk, de szimpatikusak lettünk annyira egymásnak, hogy azonnal elérhetőséget cseréltünk és megbeszéltük, hogy a közeljövőben keressük egymást és, ha jól vettem ki a szavaiból, nem csak üzleti témák kapcsán.

Az ismerősömnek pedig valóban igaza volt, ugyanis a fogorvos nagyon kedves, precíz és kíméletes volt, így örömmel nyugtáztam, hogy zene nélkül is lehet létezni a világban. Néha jó egymásra figyelni, mert miközben reggel még az időpont lemondását forgattam a fejemben, délutánra már egy új, budapesti fogorvossal, hasznos üzleti tanácsokkal és egy lehetséges randi ígéretével is gazdagabb lettem. Vétek lett volna megfutamodni, úgyhogy nagyon örültem a döntésemnek.